Isten áldjon 2023

Hivatalosan ebben az évben kezdtem újra masszázs kezeléseket adni, több évnyi kihagyás után. Idén 106 kezelést adtam összesen. Elmondhatatlanul hálás vagyok érte nektek.

Köszönöm, hogy jöttök, hogy vagytok, akármilyen gyakran, akármilyen hosszan kapcsolódunk is. Bízom benne, hogy mindenki gazdagodik a kezelések által, én idén is nagyon sokat tanultam tőletek, általatok.

Az újrakezdés nem volt egyszerű. Annyi minden változott az életemben, el sem tudtam képzelni, hogy ez milyen irányban befolyásolja majd a munkám. Kétségeim voltak, hogy van-e bennem elég fizikai és lelki erő, miután a testem két gyereknek adott életet, azt táplálta és szolgálta éveken át. Nem tudtam azt sem, hogy a rengeteg belső folyamat, amelyeken végig mentem és melyeknek intenzitása szétzilált, hagy-e még bármi értékelhetőt, amiért érdemes hozzám eljönni és velem kapcsolódni. Őszintén szólva annyiszor búcsúztam el magamtól és fogtam kezet az új önmagammal, hogy már azt sem tudtam ki vagyok. “Hogyan tudnék így bárkinek is segíteni?” – tettem fel magamnak a kérdést.

Szilárd identitásom cseppfolyóssá alakult az anyasággal. Mikor azt hittem valamilyen rendszer beállt, hirtelen minden megváltozott. Elveim sem találtak kapaszkodót, csapongtam az információk és a vélemények zivatarában. A szélsőséges érzelmek és gondolatok tetszőleges gyorsasággal követték egymást. Egyszerre csordultam túl a szeretettől és emésztettek fel a kimondatlan belső szólamok: “Ne érj hozzám!”, “Ne szólj hozzám!”, “Ne akarj semmit tőlem!”, “Nincs mit adnom”, “Üres vagyok” stb. A felgyülemlett feszültséget vagy magamra borítottam, vagy a körülöttem élőkre. “Mégis mit tudnék én adni másoknak, miért jönne bárki hozzám?” – töprengtem.

A teljes kimerülés határán nem maradt más hátra csak a feladás és az elfogadás. Ez van. Ráadásul ebben nincs semmi egyedi, mindenki ezt a hullámvasutat éli nap, mint nap. Úgyhogy ahelyett, hogy tovább harcoltam volna magammal, az elveimmel, másokkal úgy döntöttem, hogy abbahagyom az önostorozást. Teszem a dolgom, ahogy a legjobban tudom. Elfogadom a működésem, de nem tévesztem szem elől azt a tényt, hogy van valami bennem, bennünk, ami maradandó, tiszta és túlmutat a gondolatok, érzelmek háborgó tengerén; ami lehorgonyoz és megtart a hullámzásban, csak észre kell vennem és újra és újra tudatosítanom.

Ezt a valamit, ezt a nem tudható, de mégis tapasztalható egységélményt szeretném minél többször és hosszabban megtapasztalni 2024-ben is és remélem, hogy a rendszeres elcsendesedés és gyakorlás a hétköznapokon és a kezelések során is utat mutatnak.

Kívánok mindenkinek boldog új esztendőt, jövőre találkozunk!